Az ENSZ Közgyűlése 2011-ben nyilvánította április 12-ét az űrhajózás világnapjának, ugyanis 1961-ben ezen a napon történt az emberiség történelmében a legelső űrutazás, amelyet Jurij Gagarin szovjet űrhajós hajtott végre.
A világnap célja, hogy minden évben megünnepeljük az emberiség űrkorszakának kezdetét és hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az űrtudomány és -technológia jelentősen hozzájárul a fenntartható fejlődési célok eléréséhez, valamint a nemzetek és népeik jólétéhez. Az ENSZ szerint ezzel az emberiség elkötelezi magát a világűr békés felfedezése és használata mellett.
A jelenlegi nemzetközi biztonsági környezetben szükség is van az űrdomain békéjének megőrzésére, hiszen űrverseny indult a világ földi űrbázisaival rendelkező országok, az „űrnemzetek”, így mint az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és India között. Ezzel párhuzamosan a hidegháború vége óta újra előtérbe kerültek az űripari fejlesztések, amelyek sok esetben úgynevezett kettős felhasználású – civil, tudományos és katonai célokra is alkalmazható – technológiák kutatását, tesztelését és gyártását szorgalmazzák.
A NASA tavaly közzétett programja szerint húsz éven belül terveznek embert küldeni a Marsra, rövidebb időn belül pedig ismét a Holdra. A 21. századi űrverseny azonban nem kizárólag a nagyhatalmi pozícióban lévő országok között történik, hanem szinte bármelyik másik állam becsatlakozhat a fejlesztésekbe. Többek között a NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) koordinálásában Magyarország, magyar cégek is részt vesznek különböző műszaki és űrbotanikai fejlesztésekben, illetve a HUNOR program keretén belül jelenleg is zajlik a második magyar űrhajós kiválasztása és kiképzése, aki a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) látna el tudományos feladatokat.
A világűrt az emberiség azonban nemcsak „utazással”, hanem technológiák kihelyezésével is birtokba próbálja venni. Forró témának számít a különböző, szintén kettős felhasználású műholdak telepítése és használata, amelyek várhatóan rövidesen forradalmasítják az emberiség információ- és adattechnológiáit. Ezeken belül egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az úgynevezett alacsony Föld körüli pályán (Low Earth Orbit, LEO) keringő műholdakra, amelyek már most is kiemelkedő szerepet töltenek be az orosz-ukrán háborúban. A technológia rohamos elterjedésével szerte olyan helyeken – így mint Közép-Afrika, Közel-Kelet – válik elérhetővé megbízható és gyors internet, ahol eddig egyáltalán nem vagy hiányosan létezett infrastruktúra. A technológia használatára nemzetközi konszenzuson alapuló szabályozók megalkotására lesz majd szükség, hiszen az egyértelműen pozitív gazdasági-társadalmi hatásai mellett számos veszélyt és konfliktusforrást is rejt magában.
Fontos még kiemelni, hogy a modern űrverseny abban is különbözik a hidegháborús érától, hogy a magánszektornak, különösen a start-upoknak és a KKV-knak egyre több szerepük nyílik a technológiai fejlesztésekben. A NASA a 2010-es években kezdett kiemelt hangsúlyt fektetni az ágazati magánszereplőkkel való kooperációra, mivel felismerték, hogy az állami fejlesztési modellek lassíthatják és drágábbá tehetik a fejlesztéseket. Ezzel szemben a kommerciális alapú, de esetenként állami felügyelettel irányított KFI az űrfejlesztést költséghatékonyabbá teszi, valamint az űrcégek közötti verseny a technológiák mihamarabbi alkalmazásához vezethet.
Hazánk is több űrcéggel rendelkezik, amelyek között van olyan is, amely több évtizedes múlttal dicsekedhet a NASA-val való együttműködésekben. 2021-ben készült el Magyarország Űrstratégiája, amely célja, hogy hazánk aktív szereplővé váljon az űrszektor globális értékláncában, emellett pedig regionális vezető szerepet töltsön be KFI terén. Ehhez többek között szükséges az innovatív, interdiszciplináris tudással rendelkező szakemberek képzése is, valamint iparágakon átívelő együttműködési is kutatási ösztönzőkre.
Hatvanhárom év telt el azóta, hogy Jurij Gagarin (1934-1968) a Vosztok-1 űrhajóval föld körüli pályára állt. A 108 perces utazás során egyszer kerülte körbe a Földet, és Szaratov közelében sikeres landolást hajtott végre. Ez alapozta meg az 1969. július 20-i első holdraszállást. „Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek” – mondta az Apollo-11-ből a Holdra kilépő Neil Armstrong. A 21. században még nagyobbra nőhet az emberiség „űrlábnyoma”, amelynek aktív szereplői lesznek az államok és a magánszektor.
