A Mir űrállomás a Szovjetunió, majd később Oroszország űrkutatási programjának ikonikus részét képző lakható tudományos laboratóriuma, egyben az emberiség első hosszú távú kutatóállomása is volt a világűrben.
A Mir 1986-ban kezdte meg tevékenységét, hét modulból állt, amelyeket külön állítottak pályára Proton hordozórakétákkal, és az űrben kapcsoltak össze.
Az űrállomás számos kutatási területen játszott kulcsfontosságú szerepet, beleértve az űrkörnyezet hatásainak tanulmányozását, a mikrogravitáció kísérleteket, a növény- és állatbiológiai vizsgálatokat, valamint számos ország űrhajósának és kutatójának biztosított lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az űrállomás életében.
Fedélzetén állította be Valerij Poljakov, orosz űrhajós a jelenlegi űrrepülési időtartamrekordot, amely 437 teljes napot tett ki 1994. január 8. és 1995. március 22. között.
1997. június 24-én a Mir űrállomásnak ütközött egy orosz Progressz típusú teherűrhajó, amelynek következtében az űrállomás egyik modulja jelentősen megrongálódott és az energiatermelés drasztikusan lecsökkent. Az sérülés következtében a Mir további működtetését műszaki okokból túl kockázatosnak ítélték, így 15 év küldetés után, 2001. március 23-án irányított manőverrel a Csendes-óceán déli része felett visszahozták a Föld légkörébe, ahol megsemmisült.
A Mir űrállomás jelentőségét és örökségét a későbbi Nemzetközi Űrállomás (ISS) örökölte, amely a Mir tapasztalataira és technológiáira épült.
