Talán nem is gondolnánk mekkora hatást gyakorolt az elmúlt időszakban az AI a művészet világára. A jelenlegi fejlettségi szintjén pusztán néhány jól megfogalmazott instrukció kell, hogy írassunk vele egy regényt Dosztojevszkij stílusában, vagy egy festményt olyan ecsetkezeléssel, mintha Salvador Dali készítette volna. Az viszont, hogy a mesterséges intelligenciát tekinthetjük-e a műalkotások szerzőjének, nézőpont kérdése. Ami biztos, hogy az alkotások mindig egyfajta reflexióként szolgálnak az adott időszakra, környezetre vagy társadalmi problémára.
Vannak, akik úgy vélik, hogy a mű attól válik egyedivé, hogy van mögötte egy érző, tudattal rendelkező lény, aki a saját érzéseit jeleníti meg az alkotásban. Nagy felháborodást keltett például a 2022-es eset, mikor Jason M. Allen mesterséges intelligencia segítségével generált fotóval nyerte el a feltörekvő digitális művészeknek szánt kék szalagot, bár ezt a kép címében (Jason M. Allen via Midjourney) egyértelműen a közönség tudtára hozta, hogy nem kizárólag saját alkotásról van szó. A történet etikai kérdések mellett, a szerzői és tulajdon jogi szabályozás hiányát is jól demonstrálja. Ezek kulcsfontosságú kérdések művész közösség számára, ahol a hagyományos alkotói jogok és az eredetiség kérdései központi szerepet játszanak.
A művészek között is akad jó pár, aki azt vallja, hogy az AI-alapú programok nem különböznek a már eddig is használt digitális segédeszközöktől, mint például a Photoshop, amelyhez szintén kreativitás és precizitás szükséges, hogy esztétikus képeket hozzunk létre. Álláspontjuk szerint az AI által támogatott művészet lehetőséget ad arra, hogy kibővítsék kreatív eszköztárukat és új kifejezési módokat fedezzenek fel, ugyanakkor kihívást jelenthet a hagyományos művészeti értékek és technikák megőrzése szempontjából.
Még mások azon az állásponton vannak, hogy a képalkotó programok használatához alapvetően nincs szükség művészeti tudásra, elég beírni néhány utasítást arról, hogy milyen képet szeretnénk látni. De számíthat-e művészeti értéknek az, hogy az alkotó helyes utasításokat tud adni?
A technológia újdonságok használata mindamellett, hogy a felfedezésük örömét adják a művész számára, több kérdést is felvetnek. Az elsők között talán azt, hogy mi tesz egy alkotást valóban egyedivé és értékessé? A művészi alkotás AI-alapú megközelítése újra értelmezheti a kreativitást és a művészet jövőjét. Átalakíthatja a művészeti munkaerőpiacot is, valamint kihívás elé állítja a hagyományos művészeti formákat gyakorlókat, hisz az esetleges keresletcsökkenés a művészek bevételének csökkenésével egyenértékű. Egyfajta nyomást gyakorolhat saját művészi identitásuk megélésének formai változására, új technológiák elsajátítására, mindezt saját kreativitásuk megélése mellett.
Néhány művész (grafikus, designer, filmes, díszlettervező) eszközként tekint az AI -rendszerekre, míg mások emberibbnek látják őket pl. sokkal inkább kollégaként gondolnak rájuk, akikkel együtt alkotnak. Partnerként, múzsaként hivatkoznak a mesterséges intelligenciára, amely segít az alkotói válságok leküzdésében. Az AI számára szöveg alapú instrukciókkal leírt, majd elkészített alkotást általában nem teljesen használják fel, alakítanak rajta egyéb eszközökkel, beleviszik saját magukat. Csak alapként használják a munkájukhoz.
Az AI viszont nem csak a képzőművészetben van jelen. Az elmúlt években készítettek olyan szoftvereket, melyek – betáplálva Beethoven és Schubert egyéb műveit – képesek voltak befejezni Beethoven befejezetlen 10., illetve Schubert szintén befejezésre váró 8. szimfóniáját.
Vitathatatlan, hogy az AI művészeti területeken való térhódításának legnagyobb előnye, hogy azok az emberek is beléphetnek az alkotás világába, akik tele vannak kreatív gondolatokkal, de nincsenek megáldva például rajzolási, festési vagy zenei tehetséggel, az AI és a művész együttműködésének eredménye.
Ezen technológiák fejlődésével egy igazán korszakalkotó pillanatának lehetünk részesei, ami nemcsak a művészetben, hanem más tudományágakban és a hétköznapjainkban is megannyi változást hoz. Ahogyan azt a történelem során már többször tapasztalhattuk, egyetlen változás sem lehet önmagában jó vagy rossz – az emberi felhasználáson múlik, tudunk-e belőle értéket teremteni.
